A község Nagykárolytól 8 km-re északra, közvetlenül a magyar-román határ közelében fekszik. Itt található a megye egyetlen, Magyarország felé irányuló vasúti személy- és teherforgalmi határátkelőhelye. A község két településből áll, a névadó Börvelyből (2562 lakos) és Újkálmándból (Lukácsfalva, 1052 lakos). A 2002-es népszámlálási adatok szerint 3614-en éltek itt, amelyből 62,42% magyar, 33,12% román, 4,12% roma nemzetiségű.
Börvely gazdag régészeti leletekben, határából neolitikumra, bronzkorra és kora középkorra keltezhető tárgyak kerültek elő. Egykor a Gutkeled nemzettség birtokainak része volt. Első írásos említése 1216-ból származik. A közvetlen szomszédságában elhelyezkedő egykori Ecsedi-láp meghatározta életét, a település a lápon átvezető nagy út krasznai átkelőhelyénél helyezkedett el. A 15. században már mezővárosi rangú település, ekkor említik várát is, amely már akkor romokban állt. A mocsárban levő Vársziget nevű helyen egy középkori őrtorony volt, amely az Ecsedi vár egyik elővédműve lehetett.
A településnek hosszabb ideig a Buttkai, Ráskai, Báthori, Bethlen és Rákóczi családok voltak birtokosai, majd a szatmári béke után a Károlyi család kezébe került. A 18. század elejére szinte teljesen elnéptelenedett faluba háromszéki telepesek érkeztek az ide megválasztott református lelkész, Bodoki Henter Márton hívására. A környező falvakból is ide költöztették a református magyarokat a német telepítések idején, így a 18. század végére egy szinte teljesen református faluközösség alakult ki. Református temploma 1806-ban épült. A 19. század második felében is egészen sajátságos településként említik, egyedi viselete, szokásai és nyelvjárása miatt. Az 1873-as kolerajárvány alatt megtizedelte a lakosságot.
1889-ben megalakult az „Ecsedi láp-lecsapoló és Szamos balparti árvíz-levezető és belvíz-szabályozó társulat", és megindultak a több mint egy évszázada tervezett lecsapoló munkálatok. A láp eltűnése megváltoztatta a település életét, ugyanis a láp környéki falvak lakóinak megélhetést is nyújtott a láp. A férfiak csíkásztak (csík halászata), pákásztak (növénygyűjtő-vadász-halász életmód), a nők gyékényt fontak. A láp lecsapolásával ezek a tevékenységek mind megszűntek. A 21. századra bebizonyosodott, hogy a láp lecsapolása nem hozta meg a várt eredményeket, így a környezetvédők javaslatára a láp részleges visszaállítását tervezik. Egy magyar-román együttműködés keretében első lépésben Börvely határában, a Bekek nevű területen 100-150 ha szeretnének újra elárasztani. A kendergyár megszűnése óta a településen legjelentősebb jövedelemforrás a mezőgazdaság, virágzó mezőgazdasági társulása, a Berlapi, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik.
A 20. század elején gőzmalom és kendergyár működött a faluban, mely munkásokat vonzott a környékről és távolabbi területekről egyaránt. Ekkor szaporodott meg a faluban a római-katolikus hívek száma, akik 1935-ben templomot építettek, melyet 1937-ben szenteltek fel a Tizennégy Segítő Szent tiszteletére. 1981-1982 között egy új templomot emeltek. A falu iskolájának udvarán áll a 2003-ban felállított Petőfi Sándor szobor, Erdei István szobrászművész alkotása.
Újkálmánd falut 1924-ben alapították a Szatmár vármegye keleti feléből származó román családok, akik elsősorban Lacfaluból (Şişeşti) érkeztek. Ott volt parókus Vasile Lucaciu, a falusiak pedig tiszteletük jeléül ,,Urmaşii lui Vasile Lucaciu" (Vasile Lucaciu Örökösei) néven nevezték az újonnan alapított telepes falut. Később ez rövidül a mai Lucăceni alakra. Az Istenszülő elszenderedése tiszteletére szentelt ortodox templom 1977-ben épült. A görög-katolikus templom befejezése folyamatban van.
