A nagykárolyi Károlyi kastély

A nagykárolyi Károlyi család első ismert rezidenciájáról a 15. századból vannak az első írásos források. Valószínűleg egy jól megépített, komoly védművekkel ellátott épület lehetett, mivel megépülte félelmet keltett a vármegyei nemességében, akik kéréssel folyamodtak a királyhoz, hogy rendelje el annak lerombolását. A század végére, a török veszély fokozódásával az épület végvár lett, sánccal és lőrésekkel ellátott erős falakkal vették körül, sarkait négy bástyával erősítették meg. Stratégiai fekvésének és erős védműveinek köszönhetően, a 17. század folyamán, a nagykárolyi kastély a török elleni végvárrendszer részét képezte. Hogy ezen jellegéből adódó kihívásoknak megfeleljen 1661 és 1666 között újabb erődítésekkel látták el, majd ezt követően saját tüzérséggel rendelkező német helyőrséget helyeztek el benne. Több török ostromot is kiállt, az ekkor elszenvedett kisebb rombolásokat 1678-ban kijavították.

Miután Károlyi Sándor csatlakozott a Rákóczi szabadságharchoz, s ezáltal várával együtt az „ellenség" oldalára állt, a német csapatokon volt a sor, hogy ostrom alá fogják. A vár ekkor is ellenállt, az ezt követően szükségessé vált kisebb javításokat 1708-ra fejezték be. Ebben az évben II. Rákóczi Ferenc több mint egy hónapot időzött a várban, tartózkodása a Károlyi család történetében kiemelt jelentőségű maradt. A többszöri átalakítások ellenére a fejedelem által használt vendégszobát érintetlenül hagyták a 20 század elejéig.

A 17-18. század során a nagykárolyi vár több fontos diplomáciai találkozó színhelye is volt. Többek között itt zajlottak a szatmári béke tárgyalásai és a békeokmány aláírása 1711-ben.

Ettől kezdve 1848-ig a nagykárolyi várat majd később a kastélyt is egy hajdúkból álló helyőrség védte, akiknek tagjai a városba beköltöző, a környező elnéptelenedő falvak lakosaiból került ki. A helyőrség 77 lovast és 30 gyalogost tartott állandóan fegyverben, akiknek nagy része román nemzetiségű volt. A földesúrtól kapott gazdasági juttatásokért cserébe a helyőrség tagjainak kellett gondoskodniuk fegyverzetükről, valamint biztosítaniuk a vár védelmét és a város nyugalmát.

A háborús idők elmúltával megszülettek az első tervek a vár, a kor elvárásainak is megfelelő, kastéllyá történő átalakításáról. A tervek kezdeményezője Károlyi Antal volt, azonban a konkrét munkálatok csak halála után, 1792-ben kezdődtek el. Jozef Bitthauser építész tervei alapján a védművek fontosabb elemeit, így a bástyákat lerombolták, és a várat barokk kastéllyá alakították át. Egy korabeli leírás szerint, a zsindellyel fedett négyszög alaprajzú kastélynak két emelete volt, főbejárata az északi oldalon nyílt. A földszint 20 bolthajtásos temet foglalt magába, míg az emelet 21 teremből állt. A kápolnát a kastély dél-keleti sarkához toldották, míg a konyha és egyéb melléképületek a főépület déli oldalának meghosszabbításában helyezkedtek el.

A kastély történet emlékezetes eseményeinek egyike a királyi család tagjainak látogatása. 1797-ben Károlyi József látta itt vendégül József nádort, majd egy évszázaddal később, 1884-ben feleségével egyetemben Rudolf trónörökös töltött el itt két napot.

1894-1896 között, Károlyi István kezdeményezésére a kastély egy újabb átalakításon esett át, e munkák során nyerte el mai formáját. Meinig Artúr építész tervei alapján, a barokk kastélyt a historizmus jegyében egy eklektikus épületté alakították át, a külső így a középkori lovagvárak mintáját követi. A barokk kastély falainak nagy részét megtartották, sarkaihoz különböző nagyságú és méretű tornyokat toldottak, hogy az épületnek aszimmetrikus jelleget adjanak. A középkori hangulatot a kastélyt körülvevő vizesárok is erősíti. Az átalakítás során a főbejárat a város irányába fekvő nyugati oldalra került. A barokk kastély belső udvara masszív, festett gerendákból álló mennyezett kapott, így a vendégek fogadására alkalmas hatalmas előcsarnokká alakult át. A kastély homlokzatain keverednek a különböző építészeti stílusok: romantika és barokk, míg a keleti homlokzaton a neogótikus stílus dominál.

A kastély belső terét a mozaik burkolattal és márványból faragott nagy méretű kandallókkal díszített hatalmas fogadóterem uralja. A kastély déli, mellékbejáratánál elhelyezkedő nagyobb méretű terem szolgált ebédlőként, s ugyaninnen lehetett megközelíteni a kápolnát, ami ugyancsak földszinten helyezkedett el. A többi terem a kisegítő személyzet szobáiként, illetve raktárakként működtek. Az első emelet déli szárnyában voltak berendezve a család tagjai által használt szobák, míg a többi helyiséget vendégszobákként használták.

Károlyi István 1907-ben bekövetkezett halálát követően utódai nem használták többé állandó lakhelyként a kastélyt. Az 1918 őszén bekövetkezett zűrzavaros események idején a kastély bútorzatának és értéktárgyainak nagy része eltűnt. A két világháború között, a magyar és román kormányok között létrejött megállapodás értelmében a család megkaphatta a kastélyban maradt értéktárgyakat (elsősorban a festményeket). A kastély és a város 20. századi történelmének egyik legjelentősebb eseménye volt Ferdinánd román király és felesége, Mária királynő látogatása 1919-ben.

A két világháború közötti időszakban a kastély egy részét szanatóriummá alakították át, míg másik részében kaszinó működött. A második világháború idején a család beleegyezésével katonai iskola működött a kastélyban, majd 1944-ben termeiben katonai kórházat rendeztek be. A kommunista időszakban a városi kulturális intézmények működtek itt: könyvtár, kultúrház és múzeum. Ma a kastélyban a múzeumi kiállításokon a helytörténeti gyűjteményt, valamint történeti enteriőröket lehet látogatni.



















Play   Stop   1  of 17 photos
Continutul acestui material nu reprezinta in mod necesar pozitia oficiala a Uniunii Europene.